Karácsonyi party mifelénk

 Ma egy kevéssé beauty-témájú bejegyzéssel készültem nektek, viszont tavaly is sikert aratott a céges karácsonyi partyról készült beszámoló, így idén is megleplek titeket néhány fotóval.
Tehát az idei évi esemény a budapesti Bálnában került megrendezésre. Nos, aki nem pesti és nem látta még ezt a monstrumot, annak mondom, hogy ez egy rettentően furcsa épület és elég ambivalens érzéseim vannak vele kapcsolatban. Egyrészt lenyűgöző a kivitelezése, mert modern és csillivlli és menő, másrészt meg aki ráépítette a szomszédos békebeli épületre, azt elevenen tudnám megnyúzni. Más szóval aki kedveli a high-tech stílust és a steril környezetet, annak remek hely. Én meg utálom. :D

Maga a buli (nyilván) zártkörű volt, az est házigazdájának pedig Tillát kérték fel idén is. Aranyos volt, meg helyes és jól levezényelte a programokat, egyébként különösebben nem kedvelem de nincsenek is vele szemben komolyabb ellenérzéseim.
Alant látható a kivetítőn, vagyis nem mert botrányosak voltak a fények, de higgyétek el hogy ő az.


 Sztárfellépőnk idén Dér Heni volt. Talán egy félórás műsort adott. Sugarloaf-os korszakában szerettem, és ezzel a fellépésével sem volt semmi baj. Nekem csak az ismeretlen (számomra persze) számai nem tetszettek, egyébként borzasztóan dögös és közvetlen csajszi.


Állófogadás keretein belül zajlott a rendezvény. Mi vidékről (de hülye szó) este fél 7 tájában érkeztünk, a belépéshez mindenki kapott egy csomag világító karpántot (csak így engedtek át a biztonsági őrök az este folyamán egyik helyszínről (emeletről) a másikra. (Nyilván rózsaszínt kértem, hát nem? :D )


Volt még lézer-show kábé 5 teljes percben (ez sem nyűgözött le igazán). Ekkor már erőteljesen a svédasztalos büfé előtt nyomorogtunk, mert hogy is ne érkezne az ember mint csurom éhesen. Szóval ezt a remekül összeválogatott ételkompozíciót alkottam, amivel aztán sikeresen elevickéltem egy szabad asztalhoz (na ebből kevés volt) és a csodás panorámában gyönyörködve magamévá tettem. Na jó, nem mindet, mert azért eléggé elsokalltam az adagot, de hát éhes volt a szemem. A legjobb egyébként az emitt  a hústól láthatatlanná vált márványsajtos gnocchi volt, kellett volna a clutch-omban hazacsempészni belőle. ;)


 Vacsora után pedig mi is lett volna jobb, mint kisétálni a Duna-partra és magunkba szívni a látványt. Oltárian rosszak lettek a képek, de hát telefonnal készültek.




Emitt pedig az alkalomra készített sminkem, amihez az annyira bálványozott Moda sötétkék szemhéjpúderemet használtam és rengeteg bókot bezsebeltem ezzel a színnel. (Viszont totálisan elkeseredtem mert az UD Eden szemhéjalapommal is 4 óra után csíkba gyűrődött a szép kis pingálmányom. Lehet., lassan lejár a szavatossága?)


Igazán előnyös ez a kép, de ezen látható hogy a kiöltözést nem vittem túlzásba. Így is 2 órát buszoztam oda és vissza is (céges járattal persze), nem vágytam ennél nagyon flancra.




Hát igen, a vacsora után sok érdekes nem történt. Volt lehetőség karikatúrát rajzoltatni, vagy MIG-29 szimulátorral repülni, csillámtetoválást készíttetni és elvileg jósnő is volt, de őt nem láttuk.

Még most sem hevertem ki az eseményt, ugyanis éjjel negyed négykor kerültem ágyba, másnap hétkor pedig keltem mert a szombat ugye munkanap volt. Nem volt aznap kedves a hangom. :D

Nálatok zajlanak már a karácsonyi bulik?

Blondie