Egy Youtube-videó margójára

Nagyon ritkán van időm Youtube-on videókat nézni, tegnap mégis kivételt tettem. Thegreensophia csatornájára már jóval korábban feliratkoztam, nagyon helyes, értelmes nőnek tartom őt. Együtt sírtam vele, mikor babára várva negatívat tesztelt, és vele örültem amikor bejelentkezett végül a babájuk. Most viszont egy olyan témáról beszélt őszintén, ami nem nagyon fordul meg videó formájában semmilyen platformon.
Vetéléseinek történetét mesélte el, ezzel erőt adva másoknak, és segítve a saját gyászának feldolgozását.

Hihetetlenül sok dolog jutott eszembe a témával kapcsolatban, egyik gondolat szülte a másikat. Mivel személyesen is érintett vagyok a témában, teljesen át tudtam érezni a fájdalmát. Bizony, nem könnyű átélni egy ilyen veszteséget, főleg nem kettőt. Amikor egy nő úgy dönt, gyermeket szeretne, ez a vágya hirtelen felülírja minden más addigi tervét. Olyan erős belső késztetés ez, ami nem tűri a sikertelenséget, a várakozást. Ahogy sorban telnek a hónapok, akár évek, egyre hangosabban üvölt a kérdés a fejben: "Nekem miért nem?!"
Aztán jönnek az ismerősök posztjai, hírei, bejelentései a náluk érkező trónörökösről. És hiába szeretnél velük örülni, az ember mégis gyarló, és óhatatlanul befurakszik az együtt örülés mellé az irigység: "Neki miért, és nekem miért nem?"

Az első néhány hónap boldog próbálkozásai szép lassan keservessé válnak. Elkezded kutatni, mivel lehetne sürgetni, siettetni azt a babát, akit mindennél jobban szeretnél. Először jönnek a természetes módszerek, praktikák. Ilyen tea, olyan vitamin, amolyan póz. Ha a szerencsés többségbe tartozol, jó fél év alatt kopogtatni fog a gólya és nagy eséllyel kilenc hónap múlva találkozol a babáddal.

És vagyunk mi, a kisebbség, akiknek a száma mégis rohamosan nő. Egy év kudarcai után, teljes kétségbeesésedben orvoshoz fordulsz. Azt gondolod, ő a szakember, tudja a tutit. Elvégez pár tesztet, ad pár tanácsot, és lehet tovább próbálkozni.

Aztán megint telnek a hónapok, a siker messzire elkerül, és jön a következő lépés. Beutalót kapsz egy meddőségi klinikára. Bevallom, mikor mi idáig jutottunk, napokig bőgtem. Az első konzultációra is pityeregve mentem, annyira megalázónak éreztem az egészet. Már az elnevezés is szégyenletes számomra, annyira benne van a nevében, hogy hibás a működésed, amiért oda jutottál.
Mire több, mint egy év után először kerestem fel az intézményt, túl voltam egy kémiai terhességen. Nem értettem, mi a baj, hiszen van már egy egészséges nagyfiam, akire - bár ennek már jó nyolc éve - de alig három hónapot kellett várnom.

Bánja kánya, ez már mégiscsak szakrendelés, nők ezreivel találkoznak itt az orvosok, majd ők aztán biztosan pikkpakk megmondják hol a hiba, és orvosolják is azt.

Jó, az első vérvételek alapján kicsinek tűnő probléma derül ki, de sebaj, itt ez a remek gyógyszer, szedjem csak három hónapig, meglátom majd pocakosan jövök vissza - mondta a mosolygós doki.
Beszedem az első hónapban - húarohadtélet, ennek milyen mellékhatásai vannak! Na nem baj, úgyis csak most az egyszer kell szedni, 5 nap az egész, kibírom. Kibírtam. Aztán jön 3 hét izgulás, a párodat is folyton figyelmezteted, hogy mindent bele, ez fontos időszak. Aztán + lesz a teszt, örülés. Aztán a következő teszt sokkal halványabb. Aztán megjön. Bőgés.

De nem baj, van még két havi adag a csodaszerből, na majd most! És a következő két hónapban is végigszenveded a mellékhatásokat, de már a + tesztig sem jutsz el.

Nembaaaj, van náááásik! - mondja a bohóc, nosza irány vissza a klinikára. Ahol nagy mosolyogva felírják az újabb három havi adagot. Akkor te már nem mosolyogsz annyira, és további vizsgálatokat javasolsz. Ahol kedves mosollyal ugyan, de jóformán kinevetnek. Fiatal vagyok még, nem kell sietni. Majdnem igaza van, 34 múltam. 35 fölött meg már jelentősen nő a genetikai rendellenességek kockázata. Hát mindegy, adunk ennek a gyógyszernek még egy esélyt, hiszen annyi embernek segített már, biztosan nekünk is fog. Közben már az orvos írja elő, mikor kell otthon összebújni.

Rövidre fogom, a következő három hónap sem hozott semmilyen sikert. Viszont itt már felbukkanak a problémák a pár között is. Nem csak nálunk, rengeteg blogot olvasni a témában, időnként nyilván mindenhol elegük lesz a feleknek a kényszerből. Viszont ez még mindig a jobbik verzió, még nem lombik, még van esély viszonylag normális fogantatásra.

Én jelenleg ott tartok, hogy készülök vissza a klinikára, a hogyantovább-ot megbeszélni. És itt merült fel bennem egy csomó gondolat.

Ma, a TB-támogatású szakrendeléseken borzalom, ahogy folynak a dolgok. Napokig kell telefonálgatni, mire végre időponthoz juthatsz. Nekem szerencsém van, mindig kaptam 2 héten belül, de más helyeken hónapokat is kell néha várni. A rendelési időben ülhetsz akár 3-4 órát is a váróban, mert a "doktorúrnak" mindig van egyéb elfoglaltsága: előadást tart, épp műt, vagy a privát-fizetős betegeit hívja be sorra, a többi szerencsétlen meg csak had várjon.

Erősen kezdem érezni itt is a pénzhajhászást, amit viszont elvből nem vagyok hajlandó megfizetni. Minden hónapban rácsodálkozok a bérpapíromra, osztok-szorzok mi mindent fizettem már be, és ehhez képest az ezért járó szolgáltatás töredékét veszem igénybe. Elvárható lenne, hogy épp olyan odafigyeléssel foglalkozzanak velem is, mint aki pénzt töm a zsebükbe. Elvileg fizetést kap a munkájáért, mint minden dolgozó ember, akik mégsem kapnak - pláne nem várnak el - extra juttatásokat.

Valószínűsítem, ugyanezen okokból kényszerül rá a többségünk, hogy saját maga kutasson további megoldások után. Bújni kell a netet a legfrissebb eredmények, hírek, lehetőségek után. A leghasznosabb információkat nem az orvostól szereztem eddig, hanem blogokról és zárt csoportokból. És igen, ezekkel kell verni az asztalt majd a rendelésen, mert az orvosnak "nem érdeke" hogy te terhes legyél, neki a sikerességi rátája számít, ha egyáltalán...

Tehát igen, dübörög a gondolat: miért? Miért ez a helyzet az egészségügyben? És igen, vannak más szakrendelések, hol sokkal rosszabb a helyzet, és ahol ténylegesen életek múlnak a nemtörődömségen, szaktudás-, idő- és pénzhiányon. Nekem most mégis ez - is - számít.