Kötelező filmek - szerintem





A Kötelező táncok után szabadon (igen, ez is egy kötelező film), hoztam egy pirinyó válogatást olyan filmekkel, amiket mostanában szívesen nézek - akár többször is, és lesz egy kakukktojás is.




A dobogó legfelső fokán - szerintem letaszíthatatlanul - a P.S. I love you szerepel. Érdekes, a legtöbb filmkedvencem sikerkönyvekből készült. Ezen a filmen képtelenség nem zokogni úgy ötvenszer, majd eközben visítva röhögni is.
"Holly boldog házasságban él Gerryvel. Amikor azonban a férje betegségben meghal, összeomlik, és nem akar tovább élni. Ám Gerry gondolt erre, a halála előtt számos levelet írt a nejének, melyek segítségével talán úrra lehet fájdalmán, és újra megtalálhatja önmagát. Az első Holly harmincadik születésnapján érkezik. A hangos levélben Gerry arra kéri, mozduljon ki otthonról és ünnepelje meg a születésnapját. Az elkövetkező hetekben, hónapokban újabb és újabb üzenetek jönnek a régi kedvestől, újabb és újabb kalandra buzdítva Hollyt."
És mindeközben a szuperszexi Gerard Butlert énekel...




A többi filmet nem rangsorolom, mindet egyformán szeretem. Viszont amit bármikor meg tudok nézni, felvidítás céljából, az a Hirtelen harminc.
"A tizenhárom éves Jenna azon szomorkodik, hogy az igazán klassz srácok átnéznek rajta. Az álmodozó lány eddig jól elvolt a szomszéd fiúval, de szeretne menőbb társasághoz tartozni. A születésnapi bulijára ezért meghívja a suli trendi személyiségeit. A parti csúfos kudarcba fullad, és Jenna megszégyenülten fogadalmat tesz: ha felnőtt lehetne, áloméletet élne! Reggelre harmincévesen ébred, egy varázslatos pillanat alatt csábos üzletasszony lett belőle, akinek a lába előtt hever a világ. Jenna azonban hamarosan rájön, hogy az élet mit sem ér, ha mindent készen kap az ember."
Imádom, egyszerűen rádöbbensz közben, miről is szól az élet és mik az igazán fontos dolgok. A happy end garantált, és Mark Ruffalo-t nézni sem épp utolsó élvezet.




Ahol a szivárvány véget ér.
"Rosie és Alex már 5 éves koruk óta a legjobb barátok, ezért biztos, hogy nem egymásnak lettek teremtve vagy mégis? Amikor szerelemről, az életről vagy a helyes döntésekről van szó, ez a kettő önmaguk legnagyobb ellenségei. Egy kínos fordulat 18 évesen, egy elszalasztott lehetőség, és az élet teljesen más irányba sodorja őket. De mégis, azt a köteléket, amely összeköti őket térben, időben és különböző kontinenseken át, nem lehet tönkretenni a katasztrofális szerelmi ügyek, házasság, hűtlenség és a válás ellenére sem. Vajon megtalálják az egymáshoz visszavezető utat? Vagy akkor már túl késő lesz?"
Szintén elgondolkodtató film a felnőtté válásról és az érzelmek sokszínűségéről. Közben pedig lehet drukkolni, hogy végre egymásra találjon a két főszereplő. És a film zenéjébe kimondottan szerelmes vagyok...












A lány a vonaton. Gondolom ezt is sokan ismeritek, a könyv siker lett és a csapból is folyt nemrég. A belőle készült film, ha nem is adja vissza azt a feszültséget és összetettséget, mint a könyv, de méltó feldolgozása lett a történetnek.
"Rachel (Emily Blunt) minden áldott nap felül a vonatra, hogy bemenjen a városba, és minden áldott nap kétszer elhalad a régi háza előtt. A ház előtt, ahol a volt férje (Justin Theraux) az új feleségével (Rebecca Ferguson) és nemrég született gyermekükkel lakik. Rachel képtelen elengedni a múltat, és miközben fájdalmát alkohollal próbálja enyhíteni, egy fiatal párról talál ki történeteket, akiket a várakozó vonatról figyel meg. A nő elképzelése szerint Megan (Haley Bennett) és Scott (Luke Ewans) élete tökéletes: gyönyörűek, szerelmesek és hűségesek egymáshoz.
Ám egy nap valami olyan megdöbbentőt pillant meg a vonat ablakából, ami mélységes félelemmel tölti el. A kétségbeesett nő mindenáron ki akarja deríteni az igazságot. Tanúnak jelentkezik a rendőrségen, ám alkoholizmusa és emlékezetkiesései miatt senki se hisz neki - még ő maga sem..."
Korábban is kedveltem Emily Blunt-ot, de ebben a filmben hatalmasat alakít, már csak miatta is érdemes megnézni.



Fény az óceán felett. Parádés szerepeosztásban dolgozza fel az azonos című regényt, amit szintén élvezet volt olvasni. Michael Fassbender-el nekem gyakorlatilag bármit el lehet adni, de ez a film annyira adja magát, hogy képtelenség nem megnézni.
"Egy ausztrál világítótorony őre Tom Sherbourne (Michael Fassbender) és felesége Isabel (Alicia Vikander) örökbe fogadnak egy tengerből kimentett árva kislányt. Évekkel később a pár felfedezi a gyermek valódi származását, ami nem várt nehézségeket hoz életükbe. "
Szívet melengető és mélyre szántó történet a szeretet erejéről. Egyedül a legjobb nézni, utána nem lesz kedved könnyeden elcsevegni.


12 év rabszolgaság. Egyik kedvenc történelmi eseményem az amerikai polgárháború, sokat olvastam a nagy amerikai Délről, így teljesen át tudtam érezni a cselekményeket.
"Northup 1841-ben, az amerikai polgárháborút megelőző időszakban az északi New York virágzó városában elismert hegedűművészként éli hétköznapjait családjával, míg egy nap tőrbe csalják, elkábítják, és eladják rabszolgának. Helyzete egyre kilátástalanabbá válik, mikor egy szadista déli ültetvényeshez kerül, Edwin Eppshez (Michael Fassbender), aki rabszolgáin kénye kedve szerint tesz erőszakot, akár a végsőkig korbácsolva, kínozva őket.
Northup embertelen körülmények között több száz társával együtt az életben maradásért küzd, miközben megpróbálja megőrizni méltóságát Epps könyörtelen, beteges világban. Solomon 12 évig tartó kegyetlen odüsszeiája alatt nem adja fel a harcot: újra szabad akar lenni. És mikor a sors összehozza őt a kanadai szabadelvű áccsal (Brad Pitt) felcsillan benne újra a remény."
Igen, ebben is szuper Fassbender, de a főszereplő Chiwetel Eijofor fantasztikus járékát nézve nem is értem, miért kerülik azóta is az ilyen kaliberű szerepek.


Széttörve. Imádom James MacAvoy-t, már a Vágy és vezeklés óta (ja igen, ezt a filmet se hagyjátok ki) és ebben a filmben a két tucatszoros tudathasadásos, bomlott elmét olyan mesterien játsza el, hogy el is hiszem néha ami történik.
"Miközben a disszociatív identitászavar mentális megosztottsága régóta lenyűgözi és próbára teszi a tudományt, él az a vélekedés is, hogy egyeseknél sajátos testi attribútumok rendelődnek minden személyiséghez, és adott esetben fizikálisan is több személyiségre oszlik az az egyetlen illető.
Noha Kevin már feltárt 23 személyiséget pszichiáterének, Dr. Fletchernek, még van egy rejtett személyisége, amely felbukkan, és dominálja a többit. Miután elrabol három tinédzser lányt, köztük az önfejű és eszes Caseyt, Kevinben kitör a harc a túlélésért a többi személyiségével - és a körülötte lévőkkel - miközben elkezdnek leomlani benne a különböző énjeit elválasztó falak..."


Kis kiruccanás a fantasztikus-akcióvígjátékok világába a Boszorkányvadászok. Szeretem a meseelemekkel átszőtt filmeket, ez pedig kimondottan viccesen adja elő a Jancsi és Juliska-történetet. KOrábban nem szerettem Gemma Arterton-t, a Bond-Quantum csendje-beli szereplése nekem kimondottan ellenszenvessé tette, de ebben a filmben nagyon jól helytáll. Jeremy Renner-be meg egészen egyszerűen szerelmes vagyok.


A kakukktojás pedig egy most érkező film, amit ugyan még nem láttam, de már nagyon várom, ez pedig a Wind river.
Az FBI kontra amerikai őslakosok, nyomkövetők és egy gyilkosság. Hát kérem mi ez, ha nem különlegesség?


Ti láttátok már valamelyik filmet? Miket szoktatok újra- és újranézni?



Share:

2 megjegyzés

  1. James MacAvoy-t én is nagyon szeretem, habár a Vikingekben nyújtott alakításáért. Egyik kedvenc karakterem volt benne. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azt sajnos nem láttam, de ezek után felveszem a megnézendők listájára. :)

      Törlés